Neki nincs olyan, hogy ma nem, ő egyetlen napot sem hagyna ki szeretkezés nélkül, ó, a világ minden kincséért sem. És ha előfordul néhanapján, hogy ezt a forró vágyat mi magunk nem érezzük, jön a bizonytalankodás: mondjunk őszintén nemet vagy színleljünk vágyat és gyönyört?
Miért kellene hazudnunk?
"A barátnőimmel sokat beszélgettünk erről. Végül meggyőztek, és én bevállaltam, hogy egy este, amikor nem volt kedvem a szerelmeskedéshez, egész egyszerűen nemet mondtam a barátomnak – meséli Andi. – Persze rögtön hatalmas lelkizés lett a dologból. Egy órán keresztül faggatott a barátom, hogy mi bajom, mi nem stimmel. Semmi bajom, hajtogattam, néha nem vágyom rá. És nem szeretném színlelni a gyönyört."
Hol is a probléma? Ha sokáig úgy tettünk, mintha élveznénk a szeretkezést, amikor cseppet sem vágytunk rá, bizony meglepő lehet, ha egyik napról a másikra azzal rukkolunk elő: ma ne, drágám... A kedves ugyanis nincs hozzászokva, és a színlelést talán észre sem vette. De épp itt az ideje a változásnak, egyszer mindent el kell kezdeni. Jobb, ha megmondjuk az igazat. Nem más ez, mint tisztelet iránta és önmagunk iránt.
Laura más taktikát választott, ami – úgy tűnik – eredményesebben működött: "Úgy döntöttem, nem színlelek sem vágyat, sem gyönyört. Tehát nem színlelek, nem csinálok úgy, mintha a hetedik mennyországban lennék: egyszerűen gyönyört szerzek a páromnak... és sokszor az ő gyönyöre engem is feltüzel."
Amikor a szimulálás stimulál
“Előfordult velem, hogy több gyönyört mutattam, mint amennyit valóban éreztem – meséli Anikó. – De csak ritkán szimuláltam, mert mindig úgy éreztem, hogy kötelességből teszem, szeretnék megfelelni a páromnak, de nem őszinte, nem egyenes dolog a részemről: hazudok neki bizonyos értelemben, és ezzel magamnak is hazudok. Őszintén beszélni a vágyakról szerintem sokkal jobb megoldás, mint a színlelés."
És ebben van némi igazság: hiába karmoljuk tüzesen az imádott férfi hátát, hiába sóhajtunk és lihegünk a fülébe forrón... hazudunk neki.
Igen ám, de sok esetben a színlelés segíthet is a vágy ébredésében. Ha kezdetben talán nincs túl sok kedvünk a dologhoz, de a színlelést játékként, a fantáziánk megnyilvánulásaként képzeljük el, bizony besegíthet: feléledhet vágyunk. Az eltúlzott mozdulatok és hangok, a vágy és az izgalom felfokozott megjátszása a vágy megszületéséhez vezethet a szexológusok szerint.
Ezt már nem is nevezhetjük színlelésnek: játék ez a javából. Amikor úgy csinálunk "mintha", az valódi becsapás, mert miközben megjátsszuk a teljes gyönyört, a legyeket számoljuk a plafonon. És ha néha-néha akkor is belemegyünk a szeretkezésbe, amikor nem igazán vágyunk rá, azzal tulajdonképpen a társunknak szerzünk örömet, és az ő örömét valamilyen módon mi magunk is örömnek érezzük. Mert ha nem is földrengés erejű orgazmusról van itt szó, azért valamiféle kielégülés, elégedettség érezhető. Tudomásul kell venni: nem minden szeretkezés rázza meg a világot!
Ha már nincs vágy
A színlelés ördögi kört jelent egy nő számára. Minél kevésbé vágyik a szeretkezésre, minél elégedetlenebb a helyzettel, annál jobban színleli a gyönyört, így társa meg van győződve arról, hogy a szexuális kapcsolatuk tökéletes. Téved, de erről ő mit sem tud. A vágy hiánya nem csupán a szexuális élet elégtelenségéből származhat, hanem egészen más jellegű problémákból is. A szex a párkapcsolat színpada: ha a párkapcsolatban valami rosszul működik, ha a nőnek vagy a férfinak sérelmeik, fájdalmai vannak, az elsősorban a szexuális életben jelentkezik.
Sok nő panaszkodik, a vágy hiányát érzi, mert szexuális kapcsolatuk nem úgy alakul, ahogy ők szeretnék. A férfiak ebből a szempontból sokkal egyszerűbbek: az ő számukra a szeretkezés "higiéniai kapcsolat" elsősorban, de a nők ennél sokkal bonyolultabban élik meg a szerelmes együttléteket. A kielégítetlenség nem felfokozza, hanem éppen ellenkezőleg: teljesen kioltja a vágyat. A szexuálisan nyitott, vágyódó nő megkap mindent, amit szeretne, amit kíván – az ágyban.
Mondj nemet, ha nem
Tehát jobb megmondani az igazat? Persze! Ne színleljünk vég nélkül! Érthető, ha nem vagyunk elfogadóak és befogadóak, ha sérelem ér minket, ha megbánt a másik. Lehetünk fáradtak, elkeseredettek, szomorúak. Ilyenkor egy simogatás, egy gyertyafényes vacsora vagy egy könyvvel töltött este sokkal gyógyítóbban hat, mint a szex. Ez teljesen normális. A lényeg, hogy megtanuljunk egyszerűen és "cinkosan" nemet mondani. Nem bántásból, nem elutasításból: hanem magunk miatt.
Ne felejtsük el azt sem, hogy ha néha nemet mondunk, az igenünk őszintébb lesz! De ne gubózzunk be teljesen: adjunk néha esélyt a vágynak! Ha nem is lobban fel azonnal, a simogatások, összebújások feléleszthetik bennünk a tüzet. Ne szégyelljük érzéseinket! Engedjük magunkat babusgatni... Hadd éledjen fel a szerelem a testünkben, engedjük, hogy a másik vágya szárnyakat adjon és magával ragadjon!