Fullajtár Andrea
Fotó: Szilágyi Lenke
1998-ban végzett a Színművészeti Főiskolán, de már 1996 óta játszik a Katonában. Sokoldalú filmszínésznő (Mélyen őrzött titkok, Sobri – betyárfilm, Szent Iván napja, Az utolsó blues, Valami Amerika, Presszó, Rosszfiúk, Valaki kopog, Pusztai szél).
Jelenlegi szerepei a Katonában: Feleség (Forgách A.: A kulcs), Médeia (Euripidész: Médeia), Nő (Spiró: Koccanás), Colombina (Commedia dell'arte), von Cypressenburgné (Nestroy: A talizmán), fiatal nő, napszámos (Harrower: Kés a tyúkban)
Korábbi szerepei a Katonában: Varja (Csehov: Cseresznyéskert), Blumova (Koenigsmark: Agyő, kedvesem!), Katyerina Lvovna (Kiss: Kisvárosi Lady Macbeth), II. nagynéni, udvarhölgy (Gombrowicz: Yvonne, burgundi hercegnő), Anna (Lőrinczy: Balta a fejbe), Csalog Zsolt: Csendet akarok (monodráma), Suszterné (Rózewicz: Csapda), Petúnia (Arden: Élnek, mint a disznók), Fallada: Mi lesz veled, emberke? (Marie Kleinholz), Szlavkin: Karikajáték (Nágya), Kleist: Az eltört korsó (Éva), Tyukodi pajtás, Shakespeare: Szeget szeggel (több szerep), Brecht–Weill: Koldusopera (Lucy), Handke: Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról; Schnitzler: Távoli vidék (Adele Natter); Weöres: Szent György és a Sárkány (Nella), Dorine (Moliere: Tartuffe), Nasztaszja Filippovna (Dosztojevszkij: Az idióta)
További fontosabb szerepei: Doriméne (Moliere: Úrhatnám polgár), Johnné (Hauptmann: Patkányok), A Vagina Monológok
Díjai: Legjobb női főszereplő (Médeia) – Színikritikusok Díja 2004/2005 Legjobb női alakítás (POSZT 2005, MASZK Országos Színészegyesület színész zsűri) Legjobb női színész – a Fővárosi Önkormányzat színházi díja (2005) Jászai Mari-díj (2003) SúgóCsiga-díj (2002) Vastaps-díj a legjobb női alakításért (2001, 2005) Vastaps-különdíj (1997) Filmkritikusok díja a legjobb női alakításért (1999)
"Júlia szerepéről sohasem álmodoztam, civilben is másként szeretek, mint ő. Amennyire várom, annyira félek is a tragika-szerepektől, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy azok a színésznők, akiknek ez a szerepkörük, nagy magánéleti tragédiák, hirtelen törések után jutnak el ide. A bajokból persze kimásznak, mert erősek, éppen ezért tragikák, de szinte mindegyikük súlyos titkokat hurcol be a színpadra. Én óvatos és bizonytalan vagyok. Mindig van bennem magammal szemben elégedetlenség, sohasem érzem úgy, hogy valóban megtettem minden tőlem telhetőt. Lehet, hogy ez hibám, de ez sarkall még keményebb munkára."
 |