Égő, csípő, fájdalmas vizeletürítés, állandó vizelési inger, hólyag környéki fájdalom – súlyosabb esetben láz, vérzés. A köznyelv felfázásként emlegeti a kellemetlen tünetegyüttest, függetlenül attól, hogy valóban az altest, a lábfej vagy a talp áthűlése miatt csökkent-e a húgyúti nyálkahártya védekezőképessége annyira, hogy kórokozók telepedhettek meg rajta. Pedig a gyulladás nem csak felfázás következménye lehet.

Így kerülhető el! · Öltözzön rétegesen, az időjárásnak megfelelően. · Kerülje a huzatot, ne üljön hideg kőre, ne járkáljon mezítláb. · Ne hordjon műszálas fehérneműt, szűk nadrágot. · A nedves fürdőruhát vegye le, és törölközzön meg. · Ne tartsa vissza a vizeletét, ha vizelési ingere van (de csak odahaza üljön rá az ülőkére). · WC-használat után mindig hátrafelé, a végbél irányába végezze a törlést. · Fordítson kellő figyelmet a higiéniára. Vonatkozik ez a nemi szerv rendszeres és alapos tisztítására, a fehérnemű és a WC-ülőke fertőtlenítésére. · Használjon külön törülközőt a szeméremtestre, és a törülközőt mossa ki gyakran legalább 60 fokos vízben, fertőtlenítő mosószerrel. · Színtelen WC-papírt használjon, mert a festékanyag irritáló hatású lehet. · Mellőzze az illatos szappanokat, fürdőhabokat, mert felboríthatják a hüvely természetes pH-ját, illetve allergiás reakciót idézhetnek elő, amely serkenti a káros baktériumok elszaporodását. Az antibakteriális szappan használatát a szakemberek jelentős része nem ajánlja, mert a hasznos baktériumokat is elpusztítja. Helyette ajánlhatók az intim mosakodógélek. · A menzesz könnyebb napjain ne használjon tampont, mert a száraz nyálkahártyát felsértheti. · Igyon legalább két liter folyadékot, ásványvizet, gyógyteát naponta. · Különösen a tünetek jelentkezésekor kerülje a túl fűszeres ételeket, az alkoholt, a dohányzást, a kávét.

Rendszerint baktérium, de ritkábban gomba- és vírusfertőzések is előfordulnak. A húgyutak legtöbbször „alulról” felfelé fertőződnek meg, ritka, hogy a vérben keringő baktérium „belülről” okozzon gyulladást. Anatómiai okokból elsősorban nők szenvednek többé-kevésbé rendszeresen húgyúti fertőzésektől, közülük is főként a rendszeres nemi életet élők. Az altesti vérbőség ugyanis kedvez a baktériumok szaporodásának. Nem véletlen tehát, hogy sok nőnél szeretkezés után jelentkeznek a tünetek.
A gáttájékon megtelepedő (pl. székletből származó) korokozók a húgycsövön át érik el a hólyagot. Könnyű dolguk van, a nők húgycsöve ugyanis sokkal rövidebb a férfiakénál (2–4 centi), és a hüvelybemenetbe nyílik, így a nőgyógyászati fertőzések vagy akár csak a hüvelyflóra megváltozása (pl. fogamzásgátló tabletta, spermaölő zselé, antibiotikum, stressz, nemi aktus stb. hatására) is hólyaggyulladáshoz vezethet.
A fertőzést leggyakrabban a bélflórában is megtalálható E. coli baktériumok okozzák, amelyek nemi aktus során, vagy ha a higiéniás körülmények nem megfelelőek, kézről, WC-ülőkéről is a húgycsőbe kerülhetnek. (Természetesen az ép nyálkahártya, az erős immunrendszer nem engedi elszaporodni a kórokozókat, de ez utóbbit a környezeti hatások, a fennálló betegségek – pl. egy meghűlés – vagy a normál menzesz is időlegesen legyengítheti.)
Alsó húgyúti gyulladást okozhatnak a szexuális úton terjedő kórokozók (Chlamydia, Trichomonas, Gonorrhoea stb.) is. Felismerésük azért is fontos, mert komoly nőgyógyászati és urológiai szövődményekhez (pl. Chlamydiánál meddőség, gonorrhoeás fertőzésnél húgycsőszűkület) vezethetnek.

Van, aki hajlamos rá

A nők nagy része átesik élete során néhányszor hólyaghuruton, de vannak, akiknek sűrűn visszatérnek vagy akár állandósulnak is a vizelési panaszai. (Előfordul az is, hogy nincsenek érzékelhető tünetek, de a vizeletben folyamatosan kimutathatók a kórokozók.) Ha nincs egyéb betegség a háttérben, a krónikus gyulladást okozhatják egy korábbi fertőzésből a hólyagban vagy a hüvelyben maradt baktériumok, ezért krónikus hólyaggyulladás esetén az urológiai és nőgyógyászati vizsgálat kötelező.
A hurutra az átlagosnál fogékonyabbak a terhes kismamák, a fogamzásgátló tablettát szedő, a pesszáriumot és spermicidzselét használó, a hormonkezelés alatt álló és a változó korban lévő nők. A menopauza után azért is gyakoriak a makacs húgyúti fertőzések, mert a hólyag és a méh süllyedése következtében a hólyag nem tud teljesen kiürülni, és a pangó vizelet hajlamosít a fertőzésre. Ráadásul az ösztrogénhiány következtében a hüvelyflóra károsodhat, és elszaporodhatnak benne a húgycsövön át a hólyagba jutó kórokozók.
Van úgy, hogy a vizeletvizsgálat semmilyen kórokozó jelenlétét sem tudja kimutatni. Ilyenkor lehetséges, hogy pszichés problémák (stressz, fáradtság) okozzák a fájdalmas és gyakori vizelést.

Hogyan kezelhető?

A betegség enyhébb formája természetes módszerekkel, nagyanyáink praktikáival is két-három nap alatt gyógyulhat, ha azonban a panaszok több napon át jelentkeznek, visszatérőek, esetleg erős fájdalommal, véres, bűzös, zavaros vizelettel vagy lázzal járnak, mindenképpen orvoshoz kell fordulni. Megfelelő antibiotikummal általában egyszerűen kezelhető a kór, de makacs fertőzéskor három-négy hetes kúra szükséges. Ha a hólyaghurut minduntalan visszatér, ha évente kétszer-háromszor is jelentkezik a gyulladás, nőgyógyászati és urológiai vizsgálatra van szükség.
Ha a szexualitással függ össze a húgyúti fertőzések állandó kiújulása, egyes orvosok közösülés után bevett vizeletfertőtlenítő gyógyszereket javasolnak.
Megbízható laboreredmények csak katéteres vizeletvizsgálatból nyerhetőek. (Nem kell félni tőle, gyorsan túl van rajta az ember, és nem különösebben fájdalmas.) Az értékek ismeretében az orvos célzott antibiotikus kezelést tud alkalmazni, ami különösen krónikus hólyaghurut esetén fontos.
Ha visszatérő, makacs gyulladásról van szó, akkor hólyagtükrözéssel, ultrahang- és röntgenvizsgálattal kell tisztázni, hogy nem anatómiai rendellenesség, fertőzött vesekő, ciszta vagy daganat okozza-e a bajt. Az esetek kilencvenkilenc százalékában azonban nincs súlyos urológiai megbetegedés a háttérben. Megfelelő dózisban és ideig alkalmazott antibiotikummal a korokozók kipusztíthatók a hólyagból. Nem szabad azonban valamely régről maradt, házipatikából előkapott gyógyszerrel „kezelni” magunkat, az orvosnak kell eldönteni, panaszaink és a vizeletvizsgálat alapján milyen terápia indokolt. Bár a korszerű antibiotikumok igen hatékonyak, nem mellékhatás nélküliek, gyakori és hosszadalmas szedésük többek közt a hüvely és a hólyag gombás fertőzésére hajlamosít, ezért tényleg csak indokolt esetben alkalmazandók.

Természetes gyógymódok · Vörös áfonya- és tőzegáfonya-tabletta. Észak-Amerika népi orvoslásában használták a húgyúti szervek egészséges működésének érdekében, hatóanyagai gátolhatják az E.coli baktériumok megtelepedését. · Hólyaghurut elleni tinktúra. Vizelethajtó, gyulladáscsökkentő, húgyúti fertőtlenítő hatása van. · Vizelethajtó, gyulladáscsökkentő, antibakteriális és görcsoldó hatású gyógyfüvekből (medveszőlőlevél, nyírfalevél, gyermekláncfű, zsurlófű, csalánlevél, áfonyalevél, aranyvesszőfű) vagy azok kombinációjából álló teakeverék fogyasztása. · Édes grépfrútmagkivonat szedése. · Mezei zsurlós, zsályás, cickafarkos vagy kamillás ülőfürdő. (100–150 g gyógyfüvet leforrázunk, egy órán át állni hagyjuk, majd 35–38 fokos fürdővízhez adjuk. Annyi vizet engedjünk a kádba, hogy az altestet, esetleg a vesetájékot ellepje.) . A hólyagtájra helyezett eukaliptuszolajos kendő csökkenti a fájdalmat, ellazítja a görcsös izomzatot. (Egy csepp illóolajat hígítunk kilenc csepp olíva- vagy napraforgóolajjal). Ha a természetes gyógymódok néhány nap alatt nem hoznak eredményt, feltétlenül menjen orvoshoz!