Letészem a lantot
Letészem a lantot. Nyugodjék. |
Tőlem ne várjon senki dalt. |
Nem az vagyok, ki voltam egykor, |
Belőlem a jobb rész kihalt. |
A tűz nem melegít, nem él: |
Csak, mint reves fáé, világa. |
|
Más ég hintette rám mosolyját, |
Bársony palástban járt a föld, |
Madár zengett minden bokorban, |
Midőn ez ajak dalra költ. |
Fűszeresebb az esti szél, |
Hímzettebb volt a rét virága. |
| | |