Magányos vagy egyedülálló? – merül fel sokszor a kérdés, ha látunk valakit, aki társtalan. Mert tudnunk kell, hogy a kettő nem ugyanaz. New Yorkban él például a világon a legtöbb egyedülálló ember, akik nem azért vezetnek egyszemélyes háztartást, mert nem találtak párt, hanem mert sajátos életvitelükhöz nehéz lenne egy másik embernek alkalmazkodnia.

Ezt ők is tudják, és nem is keresnek társat maguknak. De mégsem magányosak, rengeteg lehetőségük van ugyanis a szórakozásra. Filmklubok, baráti körök, tanfolyamok indulnak kifejezetten egyedülállók számára. Magyarországon az egyedülálló és a magányos fogalma teljesen összemosódott. A társadalom nem segíti, hanem inkább kinézi, lesajnálja őket. Nem tartozhatnak sehova, ezért válik az egyedüllét fojtó magánnyá.

Magányos persze nem csak akkor lehet valaki, ha egyedül van. Sokan maradnak magukra nem működő házasságukban vagy rossz légkörű munkahelyükön. A társtalanságot sem viseljük egyformán. Vannak, akiket látszólag nem zavar, mert számos barátjuk van, és tele a naptárjuk programokkal. Másoknak azonban semmi nem jut, esténként csak az üres lakás várja őket.

A szakemberek szerint azok maradnak magányosak, akikben erős a csalódástól való félelem, túl magasak az elvárásaik vagy önértékelési zavarral küzdenek. Ha valaki évekig nem talál partnert, elhiszi, hogy nincs benne semmi szeretnivaló. Ez tovább csökkenti  önbizalmát, és a társkeresés esélyeit. Ördögi kör, melyből nehéz kilépni. Mégis, mit tehetnek a barátok, rokonok, ismerősök? Bár társat nem varázsolhatnak a magányos ismerős számára, a bátorítás, lelki támogatás sokat segíthet. Érdemes ismerkedni bárhol, ahol erre alkalom nyílik. A hagyományos társkereső szolgálatok és magányosok klubjai mellett ma már az interneten is számos oldal létezik, ahol bárki új kapcsolatokra tehet szert. Az egyedül élő harmincasok-negyvenesek legszívesebben ezeket veszik igénybe.

Róbert (34) egy bankban dolgozik, nemrég ért véget négyéves kapcsolata. Mivel rengeteg időt tölt a munkahelyén, nem nagyon van módja ismerkedni. Ezért szánta rá magát arra, hogy bejelentkezzen az egyik társkereső oldalra. „Beírom a gépbe a keresett személy életkorát, és hogy csak fényképes ajánlat jelenjen meg, aztán már böngészhetek is. Sok csinos lányt láttam már. Néhányukkal felvettem a kapcsolatot, levelezünk, próbáljuk jobban megismerni egymást. Eddig egy lánnyal randiztam. Jól sikerült a dolog, de inkább barátság lesz belőle, nem szerelem. Keresgélek tovább.” Az internetes ismerkedés előnye, hogy itt közvetlenül válogathatunk a lehetséges jövendőbeli partnerek közül. Ha kiválasztottuk a listából a megfelelő adottságokkal bíró hölgyet vagy urat, mehet az első e-mail. A telefonbeszélgetések és fényképcserék után – ha az illető továbbra is szimpatikus – sor kerülhet a randevúra. Innen pedig már minden két emberen múlik…

Ismerkedni sem könnyű, de társra lelni nehezebb Dr. Almási Kitty, klinikai szakpszichológus: A tartós egyedüllét könnyen megkeserítheti egy ember lelkét. Még nagyobb a baj, ha a magunkban való kutakodás helyett a környezet hibájaként értelmezzük magányunkat. A barátok csak akkor enyhítik a gondokat, ha szintén egyedülállók, mert ha elköteleződnek, nincs kivel tölteni az estéket. Egyre többször találkozom azzal a jelenséggel, hogy nem az ismerkedés a gond, hanem a társ megtartása. Az a baj, hogy csak a másik megszerzéséig vetünk be mindent, aztán elhanyagoljuk társunkat. Máskor a fojtogató figyelem okoz gondot, a pár tagjai nem hagynak szabad teret egymásnak. Nehéz megfejteni, miért marad valaki magányos. Kiutat jelenthet, ha tisztázzuk, mi az illető szerepe ebben a helyzetben. Így arra is rájöhetünk, mit kell tennie, hogy ne így legyen.