A mű hőse Jean-Babtiste Grenouille, a "zseniális szörnyeteg", aki a "szagok Birodalmát" teremti meg erőszakkal, öntudatlan akarattal. Átok-gyermekként jött e szagokkal teli világra - a 18. századi Párizs legbűzösebb negyedében a halpiacon. Létével mégis mintha a zseni kínzó, önmagát riadtan vagy éppen dühödten kutató magányát élné meg. Ezt az érzést csak a kiválás, a tökéletes Mű - a parfüm - valósága oldhatja csak fel. Mégsem válik horrorfigurává a történet kegyetlen gyilkosa, pedig a "gyengédség, az erő, a tartósság, a sokszínűség, ijesztő ellenállhatatlan szépség" és visszautasíthatatlan szeretet parfümjének előállításához huszonöt fiatal lány meggyilkolása árán jut el Jean-Babtiste, lenyúzván a még gyermeklányok bőrét, hogy elkészítse ezt a hullaszagból illat-esszenciává varázsolt anyagot. Grenouille valóban zseniális szaktudásra tesz szert. Parfümjével öntudatlanul is hatalmat szerez az emberek felett s ezt a hatalmat csak "szagos" szívéből és "szagtalan" testéből áradó Köd homályosítja - elárulván a teljes önismeret hiányát, de egyben feloldván az embert magát. A történetben Grenouille-t nem tudják lefejezni, pedig a bírói és Párizs népe jól tudja, hogy ő az a kegyetlen gyilkos. Kíméletlen öldöklése azért nem nyeri el jogos büntetését, mert a kivégzésére odasereglő tömeg szeretetbe kábul Jean-Babtise illatától. Vajon kit ábrázol ez a mégsem horror történet? Gyilkost?; állat-embert?; őrültet vagy zsenit? Aki semmit sem tud önmagáról, csak érzi, éli, mohón birtokolja a létet, titkaival, gyötrő retteneteivel és illatszálakra szedi szét a szaggombolyagot. E meghökkentően izgalmas, filozófikus tartalmú, de inkább lélekbúvárkodó könyv a már-már horrorszerű, kalandos történetek kedvelőinek, de a lélekábrázolás modern eszközei iránt érdeklődő felnőttek olvasmánya.