Moby Dick: Zokog a lelkem
Rita 2006.02.12. 14:13
Nem leszek az ányékod tovább Remélem, hogy elborít a szürkülő homály. A sűrű, gomolygó ködben A rövid emlékek tova lökdösnek.
Betakar az éjszaka leple Elborít a sötétség csendje. Eltűnök csendben, mint vadnyom a földről. Leszállok még ma gyönyörű felhődről.
Refr.: Nézd ember, hogy remeg a testem Mondd ember, miért sír a lelkem? Miért sír a lelkem, miért remeg testem?
Hallod ember, zokog a lelkem. Sós könnycseppek csorognak bennem Sírok, de az arcom torz vigyorba rándul Most már mindegy szemem álomra zárul
|