Történet:

Az első felvonás cselekménye Werle nagykereskedő házában, a többi négy felvonás Ekdal fényképész lakásán játszódik.

Első felvonás

Werle nagykereskedő házában ünnepség van, a vendégsereg az évek óta először otthon látott fiút hivatott köszönteni, aki eddig a hřydali fatelepen dolgozott. A nappaliban Pettersen komornyik és Jensen pincér tesznek-vesznek, és közben beszélgetnek. Hirtelen szegényes öltözetű öregúr érkezik, s azért könyörög, engedjék be a ház könyvelőjéhez. Nem sokkal ezután az ebédlőből kisereglenek a vendégek Werle úr és Sřrbyné asszony, a házvezetőnő vezetésével. Utolsóként az ünnepelt, Gregers Werle és legjobb barátja, Hjalmar Ekdal lép be a szobába. A fiatalok több mint 15 éve nem találkoztak, Hjalmar boldogan meséli, hogy Werle úr támogatásának hála fényképészetet tanult, és feleséget szerzett a Werle-ház korábbi házvezetőnője, Gina Hansen személyében. Az idillt az egyik oldalajtó nyílása töri meg, melyen keresztül Grĺberg könyvelő és az öregúr, az idős Ekdal távozik. Hjalmar szégyenli, és úgy tesz, mintha nem látná édesapját. Ennek az az oka, hogy még korábban Ekdal hadnagy és Werle nagykereskedő társultak, de egy kincstári erdő kivágása miatt szembekerültek a törvénnyel. Werlének sikerült tisztára mosnia magát, Ekdalt azonban börtönbe csukták, és minden vagyonát elkobozták. Mióta szabadult, egyetlen jövedelemforrása a Werle által neki szolgáltatott alkalmi munka. Hjalmar nem bír tovább maradni, idő előtt elköszön. Werle kéri fiát, adja hozzájárulását Sřrbynével kötendő házasságához, s társuljon be vállalatába. Gregers azonban hajthatatlan, számon kéri apján Ginával való korábbi viszonyát, régen halott anyja életének megkeserítését és Ekdal cserbenhagyását, végül ingerülten távozik.

Második felvonás

Ekdalék szegényes, de ízlésesen berendezett műtermében vagyunk. Gina varrogat, Hedvig, a lánya pedig olvas. Időközben hazaérkezik a nagypapa, aki rendkívül boldog, mert kapott újabb munkát (és egy üveg konyakot, amit persze eltitkol). Nem sokkal később befut Hjalmar is, aki a sietős búcsú miatt elfelejtett lányának édességet hozni. Hedvig mindezt könnyes szemmel veszi tudomásul. Kopogtatnak, s belép Gregers. Engesztelni jött barátját, aki rögtön be is mutatja neki családját. Hjalmar elmondja, hogy Hedvig az ő büszkesége, de egyben szomorúsága is, tudniillik a kislány örökletes szembetegségben szenved, és idővel meg fog vakulni (akárcsak Werle, ez Gregers számára felettébb furcsa). A vendég arról érdeklődik, hogy bír egy ilyen kis lakásba bezárva élni az idősebb Ekdal, aki ezt követően büszkén mutatja be a padlásszobát, ahol tyúkok, galambok, nyulak és egy vadkacsa él. Ezenkívül Gregers megtudja, hogy a lakásban található egy kiadásra váró szoba is. Ezt hallva úgy dönt, ideköltözik. Mindenki örül, csak Gina nem, aki érzi, Gregers még bajt fog hozni erre a házra.

Harmadik felvonás

Másnap reggel Hjalmar fényképeket retusál. Hedvig érkezik, aki felajánlja segítségét. Apja elfogadja, mert egyébként is a padlásra akart menni, az idős Ekdalnak segíteni "vadászni". Közben megjön Gregers, s beszédbe elegyedik a kislánnyal, aki elmondja ő tanulni szeretne, de apja kivette az iskolából, mondván, majd ő tanítja, de erre nincs ideje. Gina lép be, Gregers pedig megjegyzi, milyen szerencsés "véletlen", hogy ő is tud retusálni. A padlásról lövés hallatszik, s az asszonyok tájékoztatják Gregerst, hogy a két Ekdal éppen most ejtett el egy nyulat a házilag felállított erdőben. A visszatérő Hjalmar elmondja, hogy a kisebb megrendeléseket Gina intézi, míg ő szobájában életcélján, saját találmányán munkálkodik, mely az Ekdal név becsületét hivatott visszaszerezni. Az időközben a házban lakó Relling doktorral és Molvik teológussal kiegészülő társaság reggelihez ül, de az étkezést kopogás zavarja meg. Werle jelenik meg, aki utoljára jött megkérdezni, nem hajlandó-e fia visszaköltözni. Gregers elutasítja, apa és fia elbúcsúznak. A fiatalabbik Werle kéri Hjalmart, sétáljanak egyet, mert mondani akar neki egyet s mást. Ezt látva Relling megállapítja, hogy Gregers heveny világboldogításban szenved.

Negyedik felvonás

Már késő délután van, de Hjalmar még mindig nem érkezett haza. Gina és Hedvig aggódnak miatta, de feleslegesen, egyszercsak belép a férfi. Szemmel láthatólag komoly változáson esett keresztül, nem bízik Ginában, minden munkát át akar venni tőle. Miután Hedviget sétálni küldte, feleségét faggatja, milyen kapcsolat fűzte Werléhez. A megtört asszony bevallja, hogy - bár egy darabig ellenállt, végül - engedett a nagykereskedő közeledésének. A fejleményeket látva a visszaérkező Gregersnek csalódnia kell, úgy tűnik, nem áll vissza a korábbi idill, Hjalmar képtelen megbocsátani feleségének. Sřrbyné jelenik meg, aki búcsúzkodni jött, tudniillik leendő férjével, Werlével a hřydali erdészetbe készülnek. Hjalmar igazságtalannak érzi a sorsot, irigyli az ő boldogságukat. Időközben Hedvig is visszatér, és boldogan mutatja a Sřrbynétől kapott születésnapi ajándékát, egy levelet, melyből kiderül, hogy mostantól Werléék ellenszolgáltatás nélküli havi 100 korona juttatásban részesítik az idős Ekdalt, majd ezen kiváltság halála után unokájára száll. Ez már felettébb gyanús Gregersnek, kikényszeríti Hjalmart, kérdezzen rá, ő-e a gyermek apja. Gina töredelmesen bevallja, nem tudja. Férje mindezt dühödten veszi tudomásul, ellöki magától Hedviget, s eltávozik hazulról.

Ötödik felvonás

Másnap reggel (Hedvig születésnapján) Gina és lánya beszélgetéséből kiderül, hogy Hjalmar Rellingéknél időzik, és éjszaka is velük járta a kocsmákat. Megérkezik Gregers, majd Relling, akik sikertelenül próbálják meggyőzni a másikat saját életszemléletük - az eszmények követése, a világboldogítás; ill. a Relling-féle gyógymód, az önámítás iránti táp - helyességéről. Közben belép Hjalmar. Elmondása szerint csak pakolni jött, édesapjával elköltözni készül. Gina étellel-itallal kínálja, és ideiglenesen marasztalja, amíg össze nem készülődik. Hjalmar hajlik a beleegyezésre. Ezalatt Hedvig nagyapja pisztolyával beszökik a padlásra. Gregers csodálkozik Hjalmar döntésén, aki elmondja, egyedül azt sajnálja, hogy Hedvig szeretete iránta csupán megjátszás volt. Gregers ennek éppen az ellenkezőjét bizonygatja, mikor lövés hallatszik. A fiatal Werle boldogan újságolja barátjának, hogy a nagypapa a kislány kérésére most lőtte le a vadkacsát. Hedvig ezzel az áldozattal kívánta bizonyítani apja iránti rajongását. (Azért ilyen biztos ebben, mert ő adta az ötletet a kislánynak.) Azonban egészen más történt. A padláson Hedviget találják a földön fekve, jobb kezében a pisztollyal. A tehetetlen testet közös erővel kivonszolják. A nappaliban Relling állapítja meg a halál beálltát, melynek oka szívlövés. Hjalmar magát okolja, s kész lenne bocsánatot kérni lányától, de már hiába. Gregers büszke magára, szerinte a gyász majd tökéletes párrá kovácsolja Ekdalékat, de ebben Relling nem olyan biztos, véleménye szerint az eredmény csak ideiglenes, s az emberiség sokkal boldogabb lenne az olyan világboldogítók ténykedései nélkül, mint Gregers. A fiatal Werle viszont megingathatatlan, életcélját a hallott vélemény nem változtatja meg. Így válnak el, Gregers fogja kalapját, és távozik.